INDONÉZIA - Rizs

Október 27. Kri

Napi checklist: lábamon mászó csótányra (speckó indonéz csótány, baromi szép a mintázata) riadni éjjel, pipa. Megtalálni az első irgalmatlan nagy (tenyérnyi, dagadt, gusztustalan) pókot reggel, kómásan a wc-re menet, pipa (tényleg, eddig nem láttunk egyet sem). Hal, rizs, zöldség, pipa (kétszer is). Snorkel, pipa. Millió halacska, cápa, teknős, óriáskagylók, korallbizbaszok, több órán keresztül, pipa. Legelő teknős páncéljának taperolása, illetve teknőssel úszás, pipa. Cseh szomszéddal sligovica illetve pálinka kör, cserébe pár víz alatti felvételért, pipa. Politikai diszkusszióba bonyolódni olaszokkal és csehekkel, pipa. Tengermorajlásra elaludni, pipa.

Október 28. Kri - Gam

Mai napon szigetet váltunk, és ugyan nehéz szívvel, de elhagyjuk Krit. Egy kényelmes fél órás motorcsónakozás után kikötünk új lakhelyünkön, a Mandarin homestay-ben. Egy nagyobb falu szélén, egy mangrove fákkal körülvett kis öbölben foglaljuk el szállásunkat, ami kétszer akkora, mint az eddigiek. Szerintem alapterületre megegyezik a pecómmal. Előszoba, hatalmas háló, kis „dolgozószoba” asztalokkal, székekkel, két függőággyal és egy kis napozóveranda. Mindez vízre építve. A snorkelezés itt nem akkora élmény, de itt is érdekes, mivel itt mangrovék gyökerei közé lehet bekukkantani. Körben kókuszpálmák, papagájok, és a vízben dugongok (állítólag, mi nem láttunk sajna). Kókuszrákot várjuk még nagyon!

Átcsábítottunk 3 olasz utazót Kriről, és délután együtt indulunk snorkelezni a Friwen Wall nevű sziklaformációhoz (a mocskos anyagiak: így 5 felé oszlanak a hajó költségek), ahol nem is a halak az igazán érdekes újdonságok, hanem puha korallok lebegnek temérdek mennyiségben. Elképesztő színek, félelmetes szakadék a tenger mélyére, és nagyon erős sodrás, így gyakorlatilag egy kartempó nélkül csorgunk lefelé a szikla mentén. Csak akkor kell izmozni, ha meg akarunk nézni/piszkálni valamit alaposabban, ugyanis az egy helyben maradáshoz kellenek a kar-és lábtempók.

Miután visszaérünk, szállásadónk, Akes, egy kb. 20 méter magas kókuszpálmára szalad fel csupasz kézzel, csupasz lábbal, a la natúr, majomügyességgel, hogy kókuszt szedjen nekünk. Ja, a machetéjét viszi, azzal aprítja a termést, és a súlyos diók hatalmas puffanással érnek földet. A fa pár méteres körzetében most még védősisakkal sem ajánlatos motoszkálni. Először végigkocogtatja őket, ahogy mi szoktuk a dinnyével (mintha tudnánk, mit kéne hallani), majd 3-4 súlyos csapással megbontja a termést, és már ihatjuk is a kókuszvizet. Míg iszunk, a maradékokból kis kanálkákat farag, amivel aztán kipucoljuk a gyümölcs húsát is. Elég jóleső uzsonna, és elég élesen töri meg a hal-rizs-zöldség harmóniát.

Október 29. Gam

Láttunk ördögrájákat. :)

Október. 30. Gam

Ma meg láttunk CUSCUSt (nem a kaját)! Tuti nem hallottatok még róla, mert mi sem (jó, ettől még lehet, hogy mégis). Furcsa kis makiszerű cucc a 20 méteres kókuszpálmák és fák tetején mászik, szédületes csigatempóban (lajhárt talán lehagyna), vörösesbarnás, foltos, szőrös, hosszú farkú. Nagyon ritkán látni, az egyik helyi bácsi rombolt be a házunkba hangos KUSZKUSZ (azt hitte, értjük, miről van szó) kiáltásokkal, hogy megmutassa (nagyon jófejség volt).

Amúgy ma falunapot tartottunk. Egy 2-3 méter széles, öntött betonút vezet a faluba, ami úgy nagyjából pár száz méter hosszú, végig kis takaros putrikkal (juteszembe: putri indonézül hercegnőt jelent, ne dobáljuk felelőtlenül a szót errefelé) fából, hullámpalából, nádból, egy-két betonépület van csak, az is lila... Az utcán rengeteg gyerek, akik mosolyogva rohannak felénk, próbálnak beszélgetni, és kísérnek végig az úton. Hadnemondjam, a házakon házszámok vannak és az egyetlenegy utcának is neve van (megegyezik a falu nevével, jeeee). Bemegyünk az iskolába is, ahol épp matek óra zajlik, a törteket tanítják nekik, 5-6. osztály, megtanulunk indonézül számolni velük, ők pedig angolul velünk. Három tárgyat tanulnak: matek, környezetismeret és nyelvtan. Felnőtteket alig látunk, egy-két nő kisgyerekkel, vagy seprűt fonva, és rengeteg kutya. A férfiak tuti az irodában húzzák az igát öltönyben, makkos cipőben...

Amúgy snorkel is megvolt ma, és indonéz nyelvtudásomat is továbbfejlesztettem. Odáig vagyok ezért a nyelvért: se ragozás, se igeidők, se kötőszavak, se létige, a többesszám az simán a főnév kétszer (pl. kupu - lepke, kupu-kupu - lepkék) és csak úgy pakolják egymás után a ragozatlan szavakat. Csak az egész olyan halandzsának érződik, hogy nehezen áll rá az európai száj. És a nap csúcspontja, a legbrutálisabb élmény, mindennek a nonplusultrája: ma végre rizst adtak meg halat vacsorára! Meg még zöldség is volt mellé. Nagyon durva!

Ja, és új háziállataink vannak: Manfred, a rák, aki a kint felejtett kókuszt csócsálja boldogan a verandán, komótos lassúsággal pucolja ki a maradékot. Illetve a Gusztáv család, a kis édesszájú gekkók (5 darab), a kis félretett banánokon marakodnak az asztalon. (Hangyát, kutyát, egeret, patkányt most hagyjuk inkább.)

November 1-2. Gam

Kimaxoltuk a mostani helyet, úgyhogy mielőtt még elunnánk magunkat, 1,5 millió (vicces ekkora összegekkel dobálózni) helyi b@sz kipengetése után áthajózunk egy másik homestaybe, de maradunk Gam szigetén. Itt még levezetésképp snorkelezgetünk 2 napot. Ez a szállás (IS) baromi jó, bár elég viccesen ízléstelen ágynemű van (hattyúk, Diadalív és tigrisek, rózsamintás-szigszalagos szúnyoghálóval), ezen jót röhögve túllendülünk. És még a kaja is meglepően ízletes! Elég furcsa azt megállapítani, hogy még a rizs-hal-zöldség kombónak is ilyen széles skálán mozgó fokozatai vannak. (Egy évig nem akarunk rizst latni!!! Meg minibanánt se...)

A szokásos ebéd után vízbe merészkedünk, de állati trükkös itt a nézelődés, csak arról tudom, merre sodor a víz, hogy a lábam milyen irányba lobog (seperc alatt a fejem elé tekeredik néha) és egy pillanatig elég nem figyelni, már is méterekkel odébb sodródtál. A nagy sodrás előnye, hogy rengeteg tengeri kincset (kagylók, csigák, korallok) sodor partra a víz, amiknek a hullámzásban finoman csilingelő hangja van, mintha milliónyi üvegszilánk csapódna egymásnak. Begyűjtünk párat, hátha nem veszik el a reptéren.

Este holland búvárok beszámolóit hallgatjuk, és ők is azt mondják, hogy Raja Ampat a haladó búvároknak való, mert bizony nekik is meggyűlik a bajuk az erős áramlatokkal. 30-40 méter mélyen azért nem mindegy, hogy bepánikolsz-e, ha elkap a sodrás, vagy meglátsz egy vizikígyót. Cserébe láttak pörölycápát... Mi maradunk a kis pizsi halaknál és a fekete szirticápáknál, és ügyelünk a pontra, ahonnan már nem tudunk visszajönni (mondjuk max felvesz az egyik arra járó lélekvesztőre valaki, de hát erre inkább nem építünk). Melós a dolog, de azért megoldjuk. A cápákért mindent.

Utolsó napra még kapunk egy kis esőt (mintha nem lenne így is minden cuccunk totál nyirkos), meg jó sok felhőt, így eléggé leredukálódik a tennivalók száma. Kiolvassuk könyveinket a függőágyakban, manikűr/pedikűr, szépségnapot tartunk, mielőtt visszatérünk komppal a „szárazföldre”. Azért még egy snorkel kört belepréselünk, szűrt napon úgyis jobban barnulunk (bár igazából már nincs hova), és még megkergetünk egy féllábú teknőst is. Tényleg olyan itt, mintha behajítottak volna egy trópusi akváriumba!

November 3. Gam - Sorong

Délelőtt még szívunk magunkba némi napot, próbálunk még barnulni, bár Andi már elérte egy közepes bőrtónusú indiai színvilágát, én egy világosabb mediterrán szintjéig jutottam, viszont már nem barnulunk tovább. Max szinten tartunk. Nyugi, egy hét alatt, mire hazamegyünk úgyis kifakulunk... :(

Beiktatunk még egy búcsúsnorkelezést is, elköszönünk Rokitól, a féllábú teknőstől és Henrytől, a szirticápától (a millió egyéb színes halat nem neveztük el egyesével), majd egy ránézésre is bizalmatlansággerjesztő fatákolmánnyal indulunk vissza előbb Waisaiba (45 perces út), onnan kompra szállva Sorongra (2 óra kb.). Alig várjuk az esti wellnesst, ami saját zuhanyt (hideg vizes) és wc-t (ülőkével meg minden) fog jelenteni. Végre hajmosás, testápolózás és tiszta (cserébe nyirkos) ruha. Talán még egy hideg sört is meg tudunk majd inni, és lehet a rizsen kívül találunk más ételt is.

Sorong. Város. Koszos, szemetes, zsúfolt, kaotikus, motorok, kisbuszok, büdös, legelésző malac és csirkék az út szélén, düledező bódék, hűtött ital sehol, cserébe minden ember mosolyog és integet nekünk és a BKV minibuszai is mindig lassítanak, hogy fel akarunk-e szállni. Mindenki minket néz. Smack levest és mogyorós kekszet főzünk vacsira, nagyon hiányzik a rizs. Pakolunk, rendezkedünk, mert reggel repülünk Jayapurán keresztül Wamenaba.