AFRIKA - 1. bejegyzés

2013. december 13. Reptér - Indulás

Szóval elindultunk.

A reptéren még beleszaladunk egy laza rendőri ellenőrzésbe (sima személyi csekkolás, a motozás elmarad), de mivel nem vagyunk kőrözött bűnözők, nincs gond. Lehet a csodálatosan ködös időben viselt szalmakalap lett nekik gyanús, vagy csak péntek 13?

Egyébként a reggel óta tartó káoszos rohanásban még eszembe sem jutott, hogy izguljak, viszont most hogy már végre TÉNYLEG elindulunk, beköszönt az utazás előtti, izgis gyomorideg, az a pozitív fajta. Jöhetnek a meglepetések!

2013. december 14. Kenya - Érkezés

Landolás. Hááát, a gépből kiszállva minden az arcomba csap, kivéve a pálmafákat és a napot. Persze az agyam tudja, hogy itt most esik és párás, de azért vártam valamit.

Állati fáradtan állunk sorba a vízumért. Millióan vannak. A reptér óriási, de nagyon elmaradott. Szögesdrót kerítések mindenhol és egy régi betonépület van kialakítva terminálnak. Túl sokat nem bíbelődtek vele, itt-ott befestettek egy-két falat pirosra, zöldre. És persze mikor egy masszív embertömeg tömörül egy ablaktalan betontömbbe zárva, akkor az áramszünet is enyhe aggodalomra ad okot. Igaz, hogy csak kb. fél percig van tök sötét, de azt rendszeres időközönként. Sebaj, megnyugtat, hogy rengeteg szőke európai érkezik rajtam kívül.

Ujjlenyomatvétel is megvolt, csomagok is megérkeztek, most KIMEGYÜNK!

Kijárat egyből az utcára, majd meglátjuk a nevünkkel virító táblát, amit egy mosolygós helybéli, Jerome, lobogtat és konkrétan integet nekünk (vajon hogy szúrt ki minket?). Szegény több, mint egy órája vár ránk, mégis baromi kedves. Bepakolásnál kérdés nélkül emeli le a táskát a hátunkról, csak be kell tenni a seggünket egy szakadt kisbuszba. Az úton megéri nézelődni, nagyon más világ! Pillanatok alatt átértékelem a saját életemet otthon. Gebe tehenek az út szélén, a public transport egyik megállójában pedig rengeteg ember, koszos, öreg buszokra tuszkolja fel magát. Kész zsibvásár. Az is biztos, hogy soha többé egy rossz szót sem szólok a BKV-ra, és hogy nem panaszkodom a kátyús utakra. Itt aztán tényleg kátyú kátyú hátán.

Camping egyszerű, kopott, de tiszta. Megteszi. Annyira fáradtak vagyunk, hogy úgy döntünk, nem mászkálunk délután 5-ig. Akkor lesz az eligazítás. Addig pihi, pakolászás és megisszuk első kenyai sörünket: TUSKER. Elefántos címkével, finom és nagyon jól esik, bár relatív drága. A lényeg: nagyon jól esik! És ha már "jól esik" --> délután elkezd szakadni az eső. Szerintem nekünk otthon teljesen más fogalmunk van az esőről. A "szakad" nem tükrözi eléggé a helyzetet. Hideg is van. Nyűglődünk picit. Vasárnap reggel 9-kor indulunk.

2013. december 15. Tanzánia

Reggel bepakolás és indulás, nem bénázunk sokat. Kisütött a nap, úgyhogy kb. 30 fok lehet. Busz kényelmes, nagy, de lehasznált. Az úton megértem, mitől ennyire lehasznált: kátyú és fekvőrendőr tömegek, bazi lassan haladunk, de haladunk.

Bő két óra alatt érünk a határra. Az út menti kép eléggé szürreális: sárral, kőtörmelékkel, szeméttel borított földutak, ahol dülöngélő, kopott, fából és hullámpalából tákolt boltocskák jelzik, hogy ez itt egy falu, esetleg város. A legfurább, hogy ezeken a boltocskákon vadi új Vodafone és Coca Cola logók díszelegnek, alattuk kézzel írva, hogy milyen boltról is van szó.

A határátkelés igazi tortúra. Egy órát állunk sorba a kilépő pecsétért a 30 fokban, és helybéli asszonyok erőszakosan próbálják ránk tukmálni az ékszereket. Kb. 157-szer mondom ki a "köszönöm, nem" szókombinációt, mire végre feladják. Bár igazából csak mennünk kell.

Ezután gyalog átverekedjük magunkat a határon (sár, szemét, kőtömbök, stb.), és csupán egy hanyagul levert fatábla áll utunkba, melyen kézzel festett infó: Now you are entering Tanzania! A belépő vízum már gyorsan megvan. Újra buszba vágjuk magunkat és meg sem állunk Arusha-ig.

Egy Meserani Snake Park nevű helyen verjük fel a sátrunkat. Vacsi, amit a saját, dedikált szakácsunk, Dominic (raszta haj, Jamaicás kötött sapka), csap össze. Nagyon finom: kókuszos sütőtök leves és zöldséges, húsos tészta. A camping olyan amilyen, azért mindenhol akad WC és zuhany. A vizet aranyárban mérik: drágább, mint a sör.

2012. december 16. Arusha (Tanzánia)

Ma Arusha-ban vagyunk! Kis shopping (víz, mini banán), pénzváltás. És egy kávézóban internet! Délután ebéd, pakolás, aztán indulunk az utolsó táborba a Serengeti előtt. Hét végére már Zanzibáron leszünk.

Gyors összegzés az eddigiekről: totális kulturális sokk!