JAMAIKA - Testvérek vagytok? Hasonlít a fogatok...

2014. augusztus 28. Negril - Kellits

Utolsó reggeli kávénk az óceánra tekintő teraszon, majd könnyes búcsú után, útnak indulunk a sziget belseje felé. Nem gondoltam volna, hogy erről a napról sokat fogok írni, de kiderült, hogy mégis.

Adrenalin vadászok figyelem! Ha hazamentem, szabadalmaztatok egy új sportágat: tömegközlekedés Jamaicában! Pontozásos extrém sportnak szánom, és különböző szinteken lehet versengeni.

Az első szinthez a következőt kell teljesíteni: fogj egy taxit, és juss el A-ból B-be élve!

Részletek: drosztról indulás, ahol ki kell választani a megfelelő sofőrt. (Tipp: nem árt figyelni, hogy emberünknek lóg-e a szájában kókusz.)

Hasznos infó: egy 5 fős személygépkocsiba minimum 6 ember fér.

Akadályok:

• árokba borult autó az út mentén, amit a sofőr (esetleg az utasok is), nyugodt lélekkel kiszállnak megtekinteni, más szóval katasztrófa turizmus;
• kátyúk;
• dzsungel közepén kiszálló utasok (zsibbadt fenék boldogan bizsereg);
• út szélén integető beszálló utasok (fenék újra elzsibbad).

Kivitelezés:

• km óra mutatója nem eshet 110km/h alá 50-es, ill. ’school zone’ (iskola) táblánál SEM;
• előzés akkor is, ha amúgy teherautó jön szembe (tipp: záróvonal nem téglafal!);
• kátyúk lehető legnagyobb százalékban való kikerülése (tipp: hirtelen irányt váltani bármikor lehet, fontos, hogy a szembejövők kooperáljanak és lereagálják, ha rájuk rántják a kormányt).

Adrenalin szint: anyósülésen 85%, hátul 60%.

Költség: kb 2 USD/fő.

Na, első szint pipa: megérkeztünk Savana La Marba, a busz állomásra, fél óra jutott a taxiban rettegésből. Óriási zsibvásár, egy öregember vállig érő bottal fut előttünk (fejenként 30 kilónyi cuccal, szégyen, de nehéz követni), hogy megmutassa melyik busz megyen innen Mandeville-be.

Jöhet a második szint: egy busszal juss el A-ból B-be ÉLVE!

Részletek: a pótülésekkel (ha jól számoltam) 27 fő befogadására képes buszban már ülnek. Menetrend nincs, akkor indul a busz, ha megtelt (megtelt = min 30 fő). Egy-két óra, mire összeszednek elég utast.

Hasznos infó: a csomagoknak külön helyet kell fizetni. Példa: ha 3 ember a táskákkal (3*70l-es hátizsák plusz a „kézipoggyász”-ok) 4 helyet foglal, akkor 5-öt kell kifizetni, hiszen oda férne még egy ember... LOGIKUS!

Akadályok:

• kátyúk;
• le- és felszálló utasok (az egész buszt ki kell üríteni, ha valaki le akar szállni);
• beláthatatlan kanyarok;
• szembeforgalomban megjelenő kamionok.

Kivitelezés:

• ha a sofőrnek épp cukornádat volna kedve rágcsálni, akkor bizony útszéli árusnál kötelező megállni, hogy ezen orális fixációját kielégíthesse;
• km óra mutatója továbbra is szigorúan 110km/h fölött, nehezítés: SLOW! (Lassíts!) táblánál a gázra kell taposni;
• ha kamion dönget szembe, attól még nyugodtan megkezdhető az előzés;
• beláthatatlan kanyarban kötelező (!) az előzés;
• minden, a busz kapacitását egyébként már régen meghaladó, plusz utast fel kell venni, értük plusz pont jár (nekünk ez 35-re jött ki, azaz plusz 8 fő!);
• minden csomagnak meg kell lennie leszálláskor (tipp: ablakon át egyszerűbb).

Hasznos tipp a szint teljesítéséhez: elegyedj szóba a körülötted ülőkkel, hogy elmondhassák, rohhhadtul figyeld az út menti táblákat, és többször is szólj a sofőrnek, nehogy figyelmetlenségből (vagy csak simán feledékenységből) kimaradjon a te megállód!

Adrenalin szint: 95%!

Költség: 10 USD/fő.

Második szintet is behúzzuk, bő két órás etap volt: megérkezünk Mandeville-be! A harmadik szintet mi kihagyjuk időjárási körülmények miatt, hisz az a 2. nehezítése, mégpedig annyiban, hogy szakad az eső, és esetleg (mert lehetséges), menetiránynak háttal ülsz.

Jöhet a negyedik szint: juss el A-ból egy olyan helyre, ahova nincs tömegközlekedés, de nem lehet taxi, hisz az biztos halál.

Részletek: helyi lakos (lehetőleg ismerős) bevonása is szükséges, aki bérel egy kisbuszt, amivel bevetheted magad a hegyek közé.

Akadályok:

• szerpentinek;
• hajtűkanyarok;
• szakadékok;
• dzsungel;
• eső utáni csúszós utak (kátyúk alap);
• kamionok;
• motorosok;
• gyalogosok;
• biciklisek (!).

Kivitelezés (egyszerű): 120km/h, míg oda nem érsz!

Hasznos tipp: figyeld az út menti növényzetet (fura, színes virágok, és gyümölcsök, bambusz- és cukornád erdők, dzsungel, ja és FENYŐK - azmeghogy???), ezzel is elterelve a figyelmedet az oldaladon tátongó szakadékokról!

Adrenalin szint: 100%, láb- és kézremegés kiszálláskor elkerülhetetlen.

Költség: ez már borsosabb ár, hisz ide máshogy nem juthatsz el – 40 USD/fő.

Az ötödik szintet kihagyjuk, ahhoz megint csak a szakadó eső hiányzik. Na meg a bátorság: az ötödik szint elviseléséhez egyértelműen szedálásra van szükség.

Négyes szintet is kipipálva érkezünk célba (megint jó 2 óra), Kellits nevű faluba, egy nagyon szép (picit nekünk giccses, de hát az itteni ízlésvilág) házikóba (itteni szemmel villába), ahol külön szoba jut mindhármunknak, meleg vacsi és meleg vizes zuhany vár ránk, jól esik ez után a nap után. Két nap regenerálódás, vasárnapig, a következő extrém sportos napig.

2014. augusztus 29. Kellits

Hatalmas alvás után, reggeli program a ház körüli kert felfedezése. Az összes elképzelhető gyümölcsből van itt: (kedvencünk a) breadfruit, banán, mangó, kesudió, kókusz (kókusz kókusz!), mandula, ésatöbbi... A házban van segéderő, helyi emberkékből, házvezető, kertész, plusz majomügyességű srác, aki megmássza a mindenféle, égig érő pálma- és a breadfruit fát a friss gyümölcsért. „Csak csupán” egy talicskányi kókuszt szed le a fáról...

Mindenből tálalnak nekünk kóstolót: Charlie és Kitty machetével kókuszt bont, először isszuk, majd esszük. Aztán egy jó adag kesudió kerül elő, fáról szedett állapotban, mint sok, óriás, barna babszem Tűzbe vetik őket, pár percre, majd jöhet a bontogatás. Frissen pörkölt kesu: elképesztően finom!!!

Napközben láblógatunk. Esik az eső is, úgyhogy generálozunk: manikűr, pedikűr, mosás, hajmosás, pakolászás, kártya, képeslapírás. Kényelmesen elvagyunk. Befogadó családunk állati kedves (idős házaspár 30 évnyi londoni életháttérrel), mindennel kínálnak, és mindent megkóstoltatnak velünk. Pl. a cukornádat is. Ez is állati érdekes, megpucolják (machetével persze - szerintünk itt az emberek el sem indulnak otthonról machete nélkül, láttunk is sok helyit, aki az út mellett hadonászott vele) és a belsejét kell rágcsálni, míg az édeskés lé elfogy, a rostos maradékot szétköpködjük! Cukornád... Állítólag tisztítja a fogakat... Még akár igaz is lehet, úgyhogy elhisszük.

2014. augusztus 30. Kellits

Ma reggel piacra vezet utunk. A szó szerint vett értelemben piac: rozoga, düledező tákolmányokról, ponyvák alól kínálják a sokféle zöldséget és gyümölcsöt, na meg az elmaradhatatlan „márkás” ruhaneműket, mint pl. a fordított pipás Nike és négy csíkos Adidas termékeket. Iskolakezdés is van így egyenruhák és különféle felszerelések is kaphatók. Az árusok rohangálnak, hangosak, de pici falu, így mindenki ismer mindenkit, itt ez a szociális élet központja (a templom mellett). Szakadt, kiéhezett, kutyusok szaladgálnak és kutatnak elhullott falatok után. A „legjobb”, hogy mindenki minket bámul, leplezetlenül. Főleg a gyerekek, leesett állal és kerek szemekkel. Érthető, ide nem járnak turisták, nem nagyon láttak még fehér embert. Ami bearanyozza a napunkat, az a következő megjegyzés: „ti testvérek vagytok? Olyan egyforma a fogatok…” Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Többen is azt hiszik, hogy szállásadónk gyerekei vagyunk, a sokadik kérdésnél már rájuk hagyjuk és mosolyogva bólintunk. Én állítólag különösen hasonlítok az egyébként bennszülött Helenorra.

Kis kirándulásra megyünk a dzsungelbe kocsival, mindenhol hegyek, kacskaringós utakon ereszkedünk le a völgybe egy kis folyóhoz. A természet nagyon erősen dominál itt, elképesztően zöld minden és tényleg dzsungel. A völgy lábánál kis krimó, az ott ücsörgő alkalmazott veszettül unhatja magát, mivel egy lélek sem jár arra. Megdobjuk a napi bizniszt, leülünk sörözni és dominózunk egyet, látszik, hogy örül a társaságnak. Továbbállunk a csacsikkal és kecskékkel megszórt szerpentinen, és még nézelődünk a kocsiból, aztán hazagurulunk.

2014. augusztus 31. Kellits - Kingston

Szállásadó családunk bevállalta, hogy elhoz minket kocsival Kingstonba, egy bő két órás út ez. A hegyi szerpentineket végül rendes, két sávos utak váltják és lassan beérünk Kingstonba. Hirtelen a dzsungel közepi kis faluból becsöppenünk a nagyvárosba!

Pici kanyargás és kérdezősködés után megtálaljuk az új szállásunkat. Egy spanyol srácnál fogunk 4 éjszakát couch surfolni. Van itt két angol lány is, ők holnap lelépnek.