AFRIKA - Let's rock 'n' roll

Október 18. Fokváros

Az éjszakánk azzal telt, hogy próbáltuk kitalálni, mi legyen a kis „fallakóinkkal”. Az első egy-két estén nem hallottuk, valószínűleg mert annyira fáradtak voltunk, hogy úgy aludtunk, mint akiket agyonvertek. Viszont azóta folyamatosan veszekednek, randalíroznak és dörömbölnek a falon át. Lehet, mi zavarjuk őket, hogy itt motoszkálunk mellettük? Mindenesetre úgy döntöttünk, nevet adunk nekik, így mégiscsak amolyan „háziállatot tartunk” a szituáció, és kevésbé a „patkányok laknak a falban” érzés. Így lettünk hivatalos keresztszülői Stevie-nek és Ritchey-nek.

Jóreménység foka felé vesszük ma az irányt. Oda kb. csak kocsival lehet eljutni, így inkább egy szervezett túra mellett döntünk, amelynek keretében újra láthatjuk a pingvinkéket Boulders Beachen. Olvadozunk tőlük, ahogy totyognak meg bénáznak a parti homokban.

Az óceán partjához épült, sziklás, kanyargós úton jutunk le Afrika csücskébe. A nagyobb autós cégek (BMW, Audi, Mercedes) szoktak itt reklámfilmeket forgatni. Ez volna a Chapmans Peak Road (érdemes megguglizni!), ami bizony tényleg olyan, mint a filmekben.

Először felszaladunk (szaladunk... haha) egy pár száz méter magas sziklára épült világítótoronyhoz, ahonnan brutális látvány nyílik a Jóreménység fokra, meg a környező sziklákra, meg persze az óceán(ok)ra, innen ereszkedünk le Afrika legdélibb pontjára. Innen délebbre már nincs is. Kötelező fotoshooting az orkánszélben a táblával, ehhez viszont bizony le kell könyökölni pár turistát. Azért ebben Ázsia óta igen nagy gyakorlatunk van.

Késő délutánonként, esténként többnyire a város egy-egy részébe mászunk el, piacolni, vacsorálni. A piacokon már sajnos nincs az a fajta hatalmas katarzis, ami három éve volt a kínálat miatt, teljesen ugyanazok a holmik várnak minket. És még annyira nagyon nem is olcsón. Alkudozni lehet, de a legolcsóbb verzió, ha „nagybanira” megy az ember, ott kb. feleannyiba kerülnek a cuccok, de ez is pici, és nem tudnak újat mutatni. Az éttermek egyébként jók és van minden, a pincérek mindenütt rendkívül udvariasak, mosolyognak és kb. otthoni éttermi árakon lehet fogyasztani (főétel 1500-2500ft, sör/cider 600-800ft).

Október 19. Fokváros

Még a Tábla hegy szerepel a listánkon, és mivel ma egy könnyed, frissítő 30 fokkal berobogott Fokvárosba a tavasz (khm), nekivágunk a szikláknak. Van felvonó is, de kb. 2km-es a sor és legalább ugyanennyi órás a várakozás. Jó döntés a túrázás, mégoly fájdalmas is 600 méternyi szintkülönbséget legyűrni sziklalépcsőkön. Kényelmesen, meg-megállva haladunk felfelé.

Egyik pihenőnknél bétámad minket egy szirtiborz, az általam rágcsált alma vonzza oda hozzánk, és amennyire kis cukinak néz ki képeken meg messziről, annyira para és félelmetes közelről, főleg szemből. Tűéles és hosszú szemfogak lógnak ki a szájából és baromi morcosan néz... Otthagyjuk az almacsutkán rágódni, nettó 2 falatra darálja be az elemózsiát.

A hegytetőn megint csak élmény látvány minden irányban, óceán, sziklás hegycsúcsok, színes vadvirágok. Ééés ezer millió turista. Na igen. Világ hét csodája. És állítólag most még szezon sincs...

A hegyről leereszkedünk Camps Bay-be, ami afféle fokvárosi Rózsadomb. Kis körülnézés, meg egy ingatlanügynökség kirakatának megsasolása után, inkább fordítanék a képen, és azt mondom: Rózsadomb bizony a szegény ember Camps Bay-e. 100 milliónál kezdődnek az ingatlanok. Ministroke-ok sorozata után leülünk egy sörre, és azért ahogy körbenézünk érthető a helyzet: Tábla hegy lábánál elterülő domboldalban épülnek ezek a villák, _mindegyik_ full óceánpanorámával, és fehér homokos, pálmafás beach a vége.

Október 20. Fokváros-Cederberg

Ma reggel érzékeny búcsút veszünk Stevie-től és Ritchey-től, már egészen hozzánk nőttek a kicsikék és megkezdjük az overlandinget Namíbia felé. Reggel gyors regisztráció, találkozunk a csoporttal, meglepő módon se ausztrál se amcsi, főleg európaiak (holland, német, francia, svájci, de főleg német). Ahogy túravezetőnk (Tawanda és Knowledge - értitek, mert nála a tudás!) fogalmaz: „Okey guys, let's rock 'n' roll!” Azaz induljunk! Végreeee!!! Útba ejtünk egy borkóstolóst, elég professzionális, sajttal meg minden, csak hát kevéske. Vízvásárlás, majd hegyen át, völgyön át verekedjük magunkat a mai campingünkig a Cederbergben, ahol narancsültetvény közepén állítunk sátrat!