AFRIKA - 5. bejegyzés

2013. december 24. - Dar Es Salaam

Na, hát ma elhagyjuk Zanzit. Legnagyobb bánatunkra. Visszakompozunk a kontinensre, ahol egy tortúra megint a lokál komp a rengeteg emberrel, meleggel, szagokkal, tülekedéssel. Errefelé nincs esélyed tolakodás nélkül: tolakodnak a boltban, a kompon, az utcán, mindenhol. Elég nehezen szokom meg.

2013. december 25. - Úton

Mai nap nem valami fényes: 3:30(!!!)-kor kelünk, hogy reggeli után 5-kor el tudjunk indulni. Ezek a koránkelések elég kiborítóak. Mondhatnánk, hogy lehet a buszban aludni, de annyira huppanós és rázós az út (az összes), hogy képtelenség pihenni.

A másik, hogy "végre" benyaltam valamit, és ahogyan azt kell, végigrókázom az utat. Amúgy nem csak én, az egyik ausztrál lány is, de ő mondjuk rosszabbul van.

530 km-t sikerül 11 óra alatt megtennünk. Kimondani is rossz. Az úton volt minden: kamionbaleset (amit, hogy ki tudjunk kerülni, iszonyatos tolakodás indult), felborult busz az út szélén, sőt: még gyorshajtásért is lemeszeltek. Ez már nálam a no comment kategória.

2013. december 26. - Malawi

Ma reggel is korán kelünk (4:30), egy szelet pirítóst tuszkolok magamba, az ausztrál lány még mindig rókázik, én már jobban vagyok.

Megint buszozunk, megint fárasztó és rázós. 1 körül érjük el a határt. Megint igazi gyötrelem a határátkelés: 45 fok van kb. és iszonyat mocsok és bűz. A koreai srác és a kínai lány nem intézett magának vízumot előre, így rájuk egy laza két órát várunk a hőségben.

Malawiban hirtelen változik meg a táj képe. Míg Tanzániában a kosz, szemét, kupléraj volt a jellemző, addig Malawi út menti falvai szegényesek ugyan, de rendezettek: végre nincs szemét és a hullámpalából tákolt romhalmazokat felváltják a piros téglaszerű (lehet tégla?) cuccból épített kunyhók. Itt földművelés nyomait is felfedezzük: ápolt, gondozott kertek és veteményesek. Rengeteg erre a banánfa is. Egy dolog még mindig nem változott: a mezítlábas kisgyerekek még mindig fülig érő mosollyal rohannak a buszunk után és őrülten integetnek.

Este elérjük Chitimba nevű campingünket a Malawi tó partján. Itt töltünk most két éjszakát. Az első este rögtön egy monszunnal lep meg minden. Mekkora pech, ilyen esőben nem tudunk visszamenni a kis bunginkhoz, hát maradunk sörözni.

Fura a társaságunk amúgy, ahogy egyre többjükkel beszélgetünk el, egyre többjükről derül ki, hogy munkanélküliek. Kicsit kiakasztó, hogy a majdnem 30 fős csoportból kb. csak mi dolgozunk, és mégis mi számolgatjuk azért a pénzt. Mindenki más munkanélküli, vagy 19 éves és unatkozott, úgyhogy eljött ide. Nem beszélve az ausztrál párocskáról, akik felmondtak és elindultak világkörülire. 7 hónapja vannak úton és még 5 hónap hátra van.

2013. december 27. - Chitimba

Reggel végre alhatunk. Nincs program mára, csak lógás a tóparton. Kinézünk azért a camping bejáratához települt piacra, ahol 7-8 bódéban árulják kb. ugyanazokat a cuccokat. Többnyire ébenfából faragott holmit, bármit, ami fából faragható (hamutálak, állat és afro figurák, evőeszközök, tálak és még ezer féle ez meg az) és drótokból kézzel készített karkötőket, nyakláncokat, szobrokat. Csinálunk pár jó üzletet. Itt már lehet áruval is csencselni, én pl. elcserélem az egyik napszemüvegem (irtó régi, karcos, már haza sem akartam vinni) egy Afrika medálos nyakláncra. De bármire vevők: pólók, sapik, papucsok, zokni (!), tényleg: bármire!

Egyébként elég fura, hogy mennyire el vagyunk szeparálva a helyiektől. Minden camping kerítéssel van körülvéve és fegyveres őrök állnak a kapunál. A kerítésen túl pedig konkrétan kezdődik a helyi "nyomor" (nem ez a legjobb szó erre, de most nem jut jobb eszembe). Azért elgondolkodtató.

A mai naphoz tartozik még, hogy aki nem bírja a bogarakat, ne jöjjön ide. Az csak egy dolog, hogy bazi sok idegesítő légy van (ami simán rászáll akár a szemgolyódra is), meg naaagy zümmögő, repülő méhecskeszerű teremtmények, még csak nem is a lapos (ergo lecsaphatatlan), konkrétan "ugráló" pókok, és nem is a kis szimpla pincebogárszerű cuccok a meghatóak, hanem a csótányok. Merthogy a csótányok itt konkrétan tenyérnyi nagyok. Amúgy én elvagyok velük, megszoktam őket az otthoni uszodákban. De ezek mar akkorák, hogy pórázt lehetne kötni rajuk. A kínai lány nem akad ki tőlük (fura?).

Holnap tovább mozgunk a tó partján egy másik campingbe, ott 2 éjszakát töltünk majd.

2013. december 28. - Kande Beach (Malawi)

Ma két hete érkeztünk! Sokkal többnek tűnik.

Reggel egy makiraj ébreszt minket. 10 perccel 5 után kezdenek el randalírozni. Dobálják egymást (és minden egyebet), a bungik tetején ugrálnak, sivalkodnak, harcolnak. Elég hangosak, de vicces erre kelni, jobb, mint egy vekker.

2013. december 29. - Kande Beach (Malawi)

Az esti elhajlás után picit nehezen ébredünk. Igazi csapatépítő jellegű buli alakult este. Jól esett, és mivel kb. másfél dolcsi egy sör és 3-4 egy (mondjuk) rumos kóla, lehet inni többet is. Sajna hajnal 2-kor elkezd szakadni az eső és megállás nélkül másnap délig esik. Elég gyanús, hogy ugranak a mai programok. Még jó, hogy hoztam rejtvényeket! Kár ezért, pont tóparton van ilyen időnk.

Nem mintha nagyon vágytam volna a vízbe, ugyanis ez az a tó, ahol mindenféle férgecskék laknak, akik szeretnek emberekbe telepedni. Bárhol bejutnak. Igaz van rá gyógyszer: testsúly alapján 5-6 tabletta, amit 4-6 hét múlva kéne egyszerre beszedni. Ugyanis tutira mennek: megvárják, míg az összes kifejlődik, éldegél, stb., aztán egyszerre jól lebombázzak őket. Nekem ez az egész túl bizarr. Elég vizet láttam már, ezt azt hiszem, kihagyhatom.

Délutánra picit javul az idő, a nap is előkerül, úgyhogy kimerészkedünk a fedél alól. Páran elmennek egy lovas túrára, mivel én sajnos nem tudok lovagolni, nem vállalom be, cserébe kapok feladatot: fotózzak, mikor visszatérnek. Ugyanis a túra végén együtt fürdés van a lovakkal, a tóban. Míg várok rájuk a parton, megismerkedem pár helybélivel. Nevük: Julius Caesar és Cheese On Toast. Ilyen nevekkel állnak amúgy elő mindig, gondolom, hogy a turisták meg tudják jegyezni. Megtanítanak egy logikai táblajátékra, amit bao-nak hívnak. Mivel az angol itt (az egyik) hivatalos nyelv, nincs gond a kommunikációval. Állati jó fejek a helyiek.

A part tele van halászokkal, akik a hálóikat tekergetik össze a nap végén, és az asszonyok is kirajzanak a tóhoz, hogy letudják a napi mosást. Hozzák a gyerekeket is, akik boldogan rohangálnak fel-alá és egy hínárszerű cuccal ugróköteleznek. Hát hiába, nekik nincs Playstation-jük. Két gyerkőccel is összeismerkedem. Nagyon jó fejek, pózolnak, hogy fotózzam le őket, aztán iszonyúan nevetnek, amikor megnézik a képeket. Olyan hihetetlenül mosolygósak és boldogok itt a gyerekek.

2013. december 30. - Úton

Mára egy újabb határátkelés a terv: elhagyjuk Malawit és átkúszunk Zambiába.

A napom fénypontja mindenképpen a vacsorai attrakcióm: arcon támadott egy repülő csótány, az a 7-10 centi hosszú, "kemény fedeles" fajta. Több irányba is repül a kajám. És nem röhög senki körülöttem. Egy sörrel próbálom csillapítani a sokkot.