AFRIKA - 2. bejegyzés

2013. december 16. - Tanzánia

A reggeli pár órás civilizálódás (értsd: coffe shop és internet) után, turbó sátorbontás, majd ebéd után nekivágunk a két napos szafarinak.

3 darab 7 üléses, homokszínű Toyota Land Cruiserbe oszlunk szét, és útnak eredünk. Az út elég hosszú és rázós, egy idő után elfogy az aszfalt és döngölt, köves földutakra érünk. Falu, falu hátán, nagyon nehéz megszokni, hogy itt minden falu és város hasonló képet nyújt: járda vagy beton sehol, hullámpalából eszkábált pici vityillók (virító Vodafone és Coca Cola táblákkal), szemét, és csirkék/szamarak tengődnek mindenfelé. A nők a fejükön egyensúlyozva cipelik az óriási zsák krumplikat, kezükben egy-egy óriási szatyor/vödör. A férfiak a boltok előtt bandáznak, vagy crossmotorjaikon (itt aztán tényleg virágzik a crossmotor ipar, nem is csoda ilyen utakon) ücsörögnek. Szerintünk taxik.

Este kisebb ivászat alakul ki a főleg amcsikból és ausztrálokból álló bagázzsal (egy német lány van még és 3 ázsiai), Magyarországról gőzük sincs. Egyik amerikainak van rólunk mégis némi fogalma, még 56-ról is hallott. A pálinkát viszont senki sem ismeri, hát bemutatjuk nekik. Elnevezik fire water-nek.

2013. december 17. - Ngorongoro Kráter

Hajnali 6-kor indulunk. Épp azon merengek, hogy micsoda egy hülye időzítés volt épp akkor 4 órát aludni, mikor ilyen szuper ágyunk, szobánk, fürdőnk van (merthogy feladtuk a sátrunkat egy éjszakára egy privát fürdőért cserébe).

7 körül érünk a Ngorongoro Conservation Area bejáratához, ahol mindenfelé majmok randalíroznak: sivalkodnak, veszekednek, kukáznak. A kráterbe a völgyet körülvevő kb. 1000 méter magas hegyek oldalába vájt kanyargós ösvényeken vezet az út. Néha elég húzós, de sofőrünk már rutinos. Tiszta őserdő van itt, és Andival egyszerre mondjuk ki: "tiszta jurassic park"!

A kráterbe leereszkedve csodákat látunk: lustán heverésző oroszlánok mellett legelésző zebra és gazella csordákat, fákat éppen kitekerő elefánt családokat, csúnya hiénát és mivel a kráterben egy tó is elterül, a szépséges flamingókat, akikből sajnos a magas vízállás miatt nincsen millió, csak kb. félmillió. Ja, és személyes kedvencem: a varacskos malac, akit itt mindenki csak pumbának nevez. Látunk még vízilovakat, gnúkat, struccot, meg még fene tudja mi mindent. Tudom, hogy otthon is vannak ilyen állatok az állatkertben, de egészen más érzés őket szabadon, a saját környezetükben látni.

Tovább indulunk a Serengeti felé. Útba ejtünk egy maszáj falut, ahol a törzs táncol nekünk, bemutatják, hogy hogyan élnek (nádból és szemétből, sárral tapasztott kunyhóikban). Ránk sóznak egy-két méregdrága ékszert. Azért fura, hogy a tradicionálisan színes (kék, piros) kendőkbe öltözködő emberek, akik áram és víz nélkül élnek a puszta közepén, tökéletesen beszélnek angolul. Kicsit lehúzás szagú a dolog, de mindegy is.

Késő délután érkezünk a Serengetibe, ahol látunk még fáról végtagjaikat hanyagul lógató leopárdokat, és kb. milliós gnú csordákat. Elképesztő, hogy gnúk legelésznek, ameddig csak a szem ellát. Sok-sok zebra és mindenféle patások, érdekes madarak, meg pár oroszlán és hiéna, aztán egy szervál is a horgunkra akad.

A tábor elég félelmetes, kb. csak egy hely a vadonban, ahova levertek egy táblát Camping felirattal (plusz egy vizesblokk, amit most inkább nem firtatnék) és felverték a sátrainkat. Se kerítés, se világítás, semmi! Oroszlánüvöltés és egyéb természetes neszek közt próbálunk elaludni, mert az viszont van.

2013. december 18. - Serengeti

Megérjük a reggelt, és még ráadásul milyet! Fél 6-kor ébresztő. Félig becsukott szemmel elsőként botorkálok ki a WC-re (miután egész éjjel visszatartottam, mert egyszerűen nem mertem egyedül kimenni a sötétben), már világosodik. Dolgom végeztével visszafelé battyogva meglátom, amit az előbb nem (ennyit a jó megfigyelőképességemről): egy komplett elefántcsorda reggelizget a sátrainknál. Hirtelen azt sem tudom, hogy akkor most pánikoljak, vagy mi legyen, de annyira nem törődnek velünk – csak békésen reggeliznek –, hogy egy pillanat alatt elmosolyodom, és csak állok és bámulok. Azért elég vagány dolog elefántokkal inni a reggeli kávét.

Félünk, hogy magasra került a léc az elefántokkal és hogy már ezek után semmi sem lesz elég érdekes, de aztán mégis: leopárdba botlunk, aki épp egy gnút próbál levadászni. Amikor meglátjuk, csak ücsörög és figyel, aztán úgy 5 percre elvesztjük szem elől, amikor egyszer csak teljesen máshol bukkan fel, és hirtelen ráront egy, a csorda szélén legelésző gnúra. Persze túl nagy falat ez neki, gyorsan és messzire repül az óriás patásról. De élmény látni, ahogy pl. a csorda hirtelen megindul a támadáskor, ahogy egyszerre menekülnek, és az is, hogy a jelenetet két másik leopárd nézi végig tisztes távolból, kényelmesen. A sikertelen vadászat után aztán együtt másznak fel a fára pihenni.

Mára ennyi, buszozunk vissza Arusha-ba a Meserani Snake Parkba, holnap megnézzük a Kilimandzsárót (csak messziről), aztán irány Zanzibááár!

2013. december 20. - Zanzibár

2 napos gyötrelmes utazás után végre elérjük Zanzibárt. Szállásunk egy óceánparti camping --> óceánpart + camping!

Az út elég nyomorult: párszor lerohadunk a busszal, beton utak alig vannak, szóval pattogunk az ülésekben elég sokat, reggel pedig állati zsúfolt komppal megyünk át a szigetre. Túléljük, és most már a parton szopogatjuk sörünket! Most van 3 éjszakánk egy óceánparti hotelben. Már elkezdtem barnulni, szóval lassan már nem fogok világítani a tömegben (annyira).