JAMAIKA - Pálinka is like a nuclear weapon!!!

2014. augusztus 31. Kingston

Fárasztó út után rögtönzött házibuliba csöppenünk. Szállásadónk, Eduardo, haverja, Elizeo a két brit lány, egy amcsi lány és egy helyi srác jönnek mulatni. Gondoltuk, bevágódunk és tálalunk nekik egy kis pálinkát. Reakció (guvadó szemekkel): „this is like a nuclear weapon!!!” (Azaz: ez egy nukleáris fegyver) :) azért megisszák persze...

2014. szeptember 1. Kingston

Kényelmes reggeli szeánszozás alatt terveket szövünk, hogy hova is menjünk ma. Cél: Port Royal (régi kikötő - gyarmatosítás, kalózok, stb.), onnan halászhajóval Lime Kay, egy pici lakatlan sziget, fetrengeni, búvárkodni. Nap végére megvalósult: kraft market (piac) Downtownban (ez kb. a nyócker) és fagyizás.

Úgy indul a dolog, hogy nincs messze a busz pu., ahonnan kijutunk Port Royalba. Már ott elbukjuk, hogy kb. egy órát gyalogolunk a 35 fokban a napon, duplasávos autóút mellett. Útba esik egy híres fagyizó: Devon's house, az első jamaikai milliomos háza, amiből látványosságot csináltak, pékséggel, fagyizóval, szuvenír boltokkal és egy nagy parkkal.

Fagyi után kicsit elnehezedve továbbindulunk, és nemsokára elérjük a buszpályaudvart. Ennek környékén már érződik, hogy nagyvárosban vagyunk: elképesztő embertömeg hömpölyög mindenfelé, ordibáló árusok tukmálják a zoknikat és a bébipopsitörlőt occsón, itt próbáljuk átverekedni magunkat. A pályaudvaron hasonló kép fogad minket, kicsit elbizonytalanodunk, hogy álljunk-e be a végeláthatatlan sorba (jegy, infó, stb.), vagy most akkor mi. Rövid törpölés után úgy döntünk, hogy menjünk piacra, mert az oda vivő buszt megtálaljuk és még jegyet is ad a sofőr.

Ahogy halad a busz, kezdjük érezni az egyre lepukkantabb, egyre szakadtabb környék illetve az egyre több figyelő tekintet hatására, hogy nem biztos, hogy nekünk erre kéne mennünk. Sebaj, kalandra fel, leszállunk a végállomáson, ahol szintén zsibvásár egy nagy tér körül. Kevés tanácstalan kóválygás után egy megbízhatóbb külsejű nőt kérdezünk meg, hogy akkor mégis merre az arra, aki nagyon segítőkész volt, és mondta, hogy felrak minket a megfelelő buszra, merthogy nekünk itt nem kéne mászkálnunk, főleg nem gyalog mennünk a piacra, mert bizony mi itten ki leszünk rabolva sepillanat alatt.

Végül megtaláljuk a piacot, ahol tekintve, hogy nem igazán van szezon, kb. tök egyedül járhatjuk végig a boltokat. Az árusok itt nem erőszakosak, annyit kérnek, hogy nézz körül náluk, hisz az ingyen van. Ugyan alapvetően mindenhol ugyanaz az árukészlet, kedvességből benézünk, főleg hogy baromira ráérünk. Lehet alkudozni is a portékára és vannak jó holmik. Persze nem a kis kézzel faragott bambusz fatál, aminek a csomagolásán boldogan virít a made in china felirat... A rutinos árusok ezt a feliratot ollóval lemetszették!

Megnézzük a vízpartot is, (belátható távon belül van), ha már itt vagyunk, de hát nagyvárosi kikötő: rém mocskos és szürke a víz, amiben egyébként épp egy csöves mosdatja magát lelkesen a partra mosott szemétkupac mellett. Azért látunk egy halászó pelikánt, ami vicces. A visszaútra taxit kérünk és a piacon posztoló őr simán hív is nekünk egyet (egyébként elképesztően kedvesek és segítőkészek itt az emberek), amivel megússzuk az esetleges további atrocitásokat.

2014. szeptember 2. Kingston

Kávéültetvényre vezet utunk, amihez bizony ki kell taxizni a hegyekbe. A város körül baromi szép a környezet, hegyek, völgyek, csodazöld dzsungel. Ahogy autózunk felfelé a hegyi szerpentinen (rutinosan taxiért kiáltottunk már reggel), egyre szebb a rálátás a városra, illetve a hegyek közti völgyekre. A növényzet is óriási, minden zöld, de tényleg: ZÖLD, amit piros, lila, sárga, stb. színű virágos fák illetve ezerféle gyümölcsfa, bambuszligetek, stb. tör csak meg.

A kávéültetvény elég magasan van, megint csak mi vagyunk. Kapunk egy kis előadást a kávékról (igazi kávésznob leszek), majd kóstolót a világ „legjobb, legminőségibb” (!) kávéjából és basszus, tényleg nagyon sokkal finomságosabb, mint teszem azt a jó féle otthoni Tchibo meg Jacobs. Jééé... a környezet csodaszép, és kis sétára indulunk a hegyoldalban, ahol nőnek a finom kávécskák! Egész évben terem, mivel egész évben ugyanolyan az időjárás, szóval egész évben szüretelnek. A túra egy kis kilátóban ér véget, ahol körbesasolhatjuk a szomszédos hegyeket, és a városra is rálátunk. Elég pihentető itt, a hőmérséklet is csak 30 fok körül van, szinte már fázunk!

A túra csúcspontja, hogy találkozom egy kolibrivel! Egészen meglep, amikor egyszer csak a látóterembe ugrik. Hangosan berreg és kb. 10 centis lehet (plusz szívóka), kékes-zöldes-feketés-színváltós. Épp egy virágból szívogatja a nektárt, mikor nekiállok ész nélkül kattingatni a fényképezőmmel, hátha le tudom kapni. Egy használható kép született is róla, de annyira veszettül gyors, hogy esélyem sincs jobb beállításokat pötyögni a gépbe. Egyébként rettentően kíváncsi kis lényről van szó: párszor az arcom elé villan és fél pillanatig szem magasságban szemez velem, majd elvillan. Hihhhetetlenül gyors! Nagyon kellett mosolyognom tőle.

Az ültetvény után sétálunk picit a környéken, ahol az eső miatt az épp útba eső bárokba ülünk be. Ezek persze nem csilli-villi bárok, hanem deszkatákolmányok, ahol szakadt, rozsdás (talán lehel?) hűtőből sort adnak, és szedett-vedett poszterekkel van tele a fal. Az egyikben csomó félkarú rabló áll, ezt is kipróbáljuk, először rengeteget nyerünk, majd szépen az összeset elvesztjük. Kételkedünk benne, hogy ha megütnénk a főnyereményt, egyáltalán ki tudnák fizetni, szóval hazataxizunk.

2014. szeptember 3. Lime Kay

Saját taxisofőrünk lett mára, aki elvisz minket Port Royalba, pici kikötőbe, amit egy hosszú tengerbe vájt úton lehet elérni. Itt motorcsónakba vágódunk, ami a brutális szél keltette brutális hullámokon tör utat nekünk a Lime Kay nevű lakatlan szigetre. Ha a tömegközlekedés extrém sport volt, akkor azt hiszem ez is megüt egy szintet a skálán. Elképesztően dobálnak a hullámok, a hajó alja hatalmasakat puffan egy-egy hullámról leesve. Csoda, hogy nem roppan ketté a ladik...

A sziget bizony megérte az utat. Egy kb. 10 perc alatt körbesétálható kis lakatlan szigetről van szó, fehér homokkal, rengeteg növénnyel és tényleg SEMMI sincs itt. Picit mászkálunk, fotózunk, és főleg hitetlenkedünk, hogy ilyen helyek tényleg léteznek. Eddig csak utazási prospektusokban láttunk ilyet, de hát az is Photoshop. Vagy: itt csinálták az összes ilyen képet!

Búvárkodunk, napozunk, tengünk-lengünk, rajtunk kívül még 6 ember van a szigeten, nem is látjuk őket, csak mikor mászkálunk. Kibúvárkodunk jó pár csigát, kagylót, sőt 1000 helyi dollárt (kb. 10 amcsi dolcsi), ebből meg is vacsorázunk, pattit. Helyi finomság: leveles tészta SZERŰ cucc, pörkölt SZERŰ cuccal töltve (csirke, marha, rák), van sajtos verzió is, pont kellemesen fűszeres, kb. 1 amerikai dollár, és jóllakat. Az egyetlen olcsó kaja itt!