MALAJZIA - Egy szó szerint arculcsapó élmény

2014.december 27. Sandakan - Kinabatangan

Olcsó hotelben húzzuk meg magunkat egy éjszakára a repülőút után. Változott a környezet, tényleg dzsungel. Áthatolhatatlan, égig érő növényzet mindenhol, rengeteg pálmával. Itt bizony még a növényen is növény nő, sőt növény nő a fán, szerintem még talán fa is nő a fán... Kedvencem a páfrány a pálmafák törzsén. Az emberek is mások. Hihetetlenül kedves mindenki: megköszönik, ha megköszönsz valamit.

Éjszaka megtapasztaljuk a trópusi klíma esős évszakának sajátosságait, esni kezd. Kb. az a fajta eső, amit mi otthon felhőszakadásnak hívunk, 20-30 percig tart, járhatatlanok lesznek az utak a fővárosban, beáznak a metróaluljárók és leáll a villamos. Na, itt is ilyen esik. Csak mondjuk este 10-től reggel 10-ig. Érdekes: itt sehol sem látni térdig érő vizet.

11-kor indulunk el sandakani szállásunkról, hogy buszozzunk Kinabatanganba. Közel 3 órás út, légkondis buszban, főutakon, szakadó esőben. Egy pinduri kikötőben motorcsónakokra váltunk és keresztben átszeljük a Kinabatangan folyót, ami talán szélesebb, mint a Duna, bizalomgerjesztően rozsdabarna és rakás fatörzs úszik rajta, amiket én rendszeresen krokodilnak nézek.

Campingünk kis fakuckókból áll a folyóparton. Folyópart értsd: víz vége – vonal – dzsungel. Szerintünk itt olyan, hogy tisztás, tuti nem is létezik. Teraszokra, bungikba csak mezítláb lehet belépni és minden tele koszlott macskákkal. Ránézésre megállapítom, hogy nehéz életük lehet erre.

Kapunk egy rövid eligazítást, meg bungikulcsot majd irány a hajós szafari a folyón. Brutális a növényzet a víz két partján. 20-30 méter (vagy több) magas fák, indák, liánok, bokrok, stb. Túravezetőnk még itt is kiszúrja az állatkákat, főleg majmokat. A hiper magas fák tetején randalíroznak, hosszú farkú makákók és borneói majmok. Látunk fura madarakat is, hornhill az angol neve, és mintha két csőre lenne. Nekem ez a kedvencem! Az orangutánok sajnos elbújtak, és elefántra sincs sok esély (speckó elefánt: mini, a világ legkisebb elefántja), mivel nagyon magas a vízállás, kb. árad a folyó.

Este éjszakai sétára indulunk a dzsungelbe, kb. egy órát vonulunk a sötétben, elemlámpákkal. Állatokat sajnos szinte esélytelen látni, össz-vissz egy békát és egy alvó, pöttöm, sárga madárkát találunk. Nem is ez a lényeg most, hanem maga a dzsungel. A rovarok, békák, madarak hangja elképesztően hangos és megállás nélkül kommunikálnak.

Egyébként térdig gázolunk a sárban és hatalmas élmény, főleg hogy mivel folyamatosan a lábad elé nézel és világítasz, merthogy indák, fagyökerek, liánok, pocsolyák, kidőlt fák, kígyók, békák és csigák próbálnak gonoszul elgáncsolni, addig a fejmagasságban lévő mindenféle lapulevelek meg faágak csapkodnak váratlanul arcon, vagy csak simán lefejelek egy-egy ágat, mert bizony a dzsungeltúrán nem előny, ha magas vagy. Mindegy, hogy a lábad, vagy a fejed elé nézel, nem nyerhetsz.

2014. december 28. Kinabatangan

Hajnali 6-kor szól a recin kirakott gong, miszerint indul a hajnali csónakos túra. Korán van, eseget az eső, szóval nem sok reményt táplálunk.

Kicsit kómásak vagyunk, mivel előző este kicsit iszogattunk a két szakáccsal meg az ezermesterrel. Nagyon jó fejek voltak. Elég képlékeny angoltudásukon túllepve azért kihámoztunk pár érdekességet a malájokról. Pl.: hiába muszlimok, ünneplik az összes létező vallási ünnepet, kínai újévet, indiai divalit és igen, a karácsonyt is. (Csak mert mi ezt nem igazan értettük, hogy elvileg itt főleg muszlimok vannak, akkor mi ez a karácsony téma.) Nagyon nyitottak és pozitívan állnak bármihez, legyen szó vallásról vagy bőrszínről.

Megtudtuk azt is miért esznek itt sült zöldséges rizst (meg pirított tésztát és persze tojásrántottát babbal - logikus kombó minden európainak, aki amúgy szokott reggelizni és nem angol) reggelire. Hát rizs kultusz van. Van nemzeti ünnepe is a rizsnek, mikor összegyűlnek, és együtt imádjak a rizst. Szerintük lelke van, és ez hoz nekik gazdagságot, boldogságot és minden földi jót. Ezért megeszik.

Elmesélték azt a felemelő történetet is – macska mániások ugorjanak a következő bekezdésre!!! -, amikor kb. egy hónapja egy 4,5 méteres piton settenkedett be a campingbe és hogy, hogy nem, egészben letolt egy farkatlan macskát. De nyugi, azóta van elektromos kerítés! Az valóban jól véd a földön kúszó pitonoktól.

Reggeli után gyalog túrára megyünk. Bő egy órát baktatunk libasorban, a dzsungelben egy tavat keresve. Hát azért elég durva, hogy a dzsungelben meg a kitaposott ösvények is igen szép kihívások. Főleg esős időszakban, térdig gázolunk boldogan a sárban (áldást mondtam ebéd előtt a gumicsizma feltalálójára) miközben egyre nehezebb a levegő, és hiába nem esik, mocskosul elázunk.

Mikor a tóhoz érünk, kiderül, hogy jahogyja egyébként jó lenne nézegetni, hogy akad-e pióca ruhán, bőrön, merhogy akad a környéken. Egy kevéske... Khm... Oké! Tavacska fullon halacskákkal, emberünk javasolja a halpedikűrt. Van vállalkozó szellemű hölgy (aki amúgy is lekapta a gumicsimmát, mivel akadt rajta pióca. Meg a fia kezén is. Meg a vezetőnkön egy rakat... Sebaj...), kipróbálja. Szerinte vicces.

A visszaúton szerzünk még pár hasznos infót, mint pl. a dzsungelben kb. minden mérgező. Ami nem mérgező, az meg valszeg helyből felzabál. Jó hely ez. A másik hasznos túlélési tipp: egy óvszervben kb 1-1,5 liter vizet lehet tárolni! Szóval, ha dzsungelbe készülsz, mindig legyen nálad óvszer! Fő a biztonság!

Piócamentes szundit nyomunk ebéd után, majd este újabb csónakos túra, ahol sok-sok majom, madár, gyík (1-2 méteresek), egy majdnem krokodil látványa fogad, de a legjobb a legvégén az orangután! Ritkábban látni, mint a többi félefajta majmot, mákunk van! Annyira vicces lény. Csigalassúságú mozgása ideális fotózáshoz, és könyékig érő lábai miatt muszáj mosolyogni rajta. Rém cuki.

2014. december 28. Kinabatangan - Sepilok

Egy laza hajnali szafari még reggeli után buszba vágjuk magunkat és kijövünk a dzsungelből, de azért nem teljesen.

Új szállásunk a nyugalom a szigete. Dög fáradtak vagyunk, szóval ma csak hesszölünk a szűrt napfényben a kis lábmosó méretű medence partján, babzsákokon, lila virágos bokrok tövében és a dzsungelbékák és rovarok neszeit hallgatjuk. Ja, meg kakasokét...