AFRIKA - 7. bejegyzés

2014. január 02. - Botswana

Hajnalban lépünk a livingstone-i luxuscampingből (a 10 dolcsis betonba alapozott sátorban ágyak és még villany is volt). Az úton reggel kopott színű, alacsony zsiráfok (ezek biztos valami nyüzüge városi zsiráfok) legelésznek, de jó sokan. Viccesek, nem tudom megunni az itteni "vadon" állatokat. Ja, állatok: campingünk tele volt makikkal, nagyon kis viccesek. Kaját látnak, elkezdenek osonni feléd, de persze a fákon, felülről közelítenek. Mikor föléd érnek elkezdenek dobálni. Faágakkal, gyümölccsel, ami épp a kezükbe akad. Andit is megdobták valami héjas gyümölccsel (addig vicces, míg nem kakival). Azt a teóriát szőttük, hogy el akarnak ijeszteni, és gyorsan elcsenni a kaját. Nem jön be nekik. Ki is van írva mindenhol: don't feed the monkeys, they are wild animals! Imádom!

Egyébként egyre esősebb a terep és olyan páratartalom van, hogy mostanra már kb. nincsen száraz ruhánk, a táskán belül is minden átnyirkosodott. De még a neszesszerben levő cuccok is: gyógyszerek, pipere holmik, pénz. Eddig próbáltunk küzdeni ez ellen, de mára azt hiszem teljesen feladtuk és beáldoztuk magunkat az igénytelenség oltárán.

Határátkelés megint, belépünk Botswanába. Ez az 5. ország, mióta itt vagyunk. Ide legálabb ingyen beengedik meg a Hungaria (ejtsd: hángeeria)-ból érkezetteket is. És végre egy izgis határátkelés: komppal! Nem kicsit para egy szakadék kompra felszállni, amire két dugig tömött kamion fér. A hajók merülését biztosan állati pontosan kiszámolta egy képzett mérnök: kb. 5 centi van a fedélzet és a víz között.

Átérünk azért gond nélkül, gyorsan megkapjuk a pecsétet is. Tudni kell, hogy Botswana baromira ügyel a higiéniára és nagyon figyelnek, hogy ne hurcoljunk be semmit az országba magunkkal. Ennek érdekében egy rettenetesen komoly fertőtlenítési eljáráson esünk át: a határvonalon le van dobva egy beton talapzatra (a sártenger közepén) 3-4 állati mocskos rongy, amire ráloccsantottak egy kis fertőtlenítőt. Na, ezen kell cipőt törölnünk.

Délután indulunk szafarizni a Chobe nemzeti parkba. A legnagyobb esőben. Nyitott kocsik sátorponyvával. Ez azért fontos infó, mert azokban gyorsan összegyűlik a víz, ami egy hevesebb gázfröccs esetén egyszerre zuhan a nyakunkba minden irányból. Rommá ázunk rögtön, csavarjuk magunkból a vizet. Ezt látván, sofőrünk kiosztja a poncsókat. Nem értjük, miért csak most. A borravalót mindenesetre már most elbukta.

A szafari picit nyomorúságos az esőben, vizes cuccokban, de azért látunk sok állatot, többnyire ugyan vegetáriánusokat: impalát, majmokat, zsiráfokat. Ja, es nagy kedvenceimet, a sasokat! Ééés marabukat. Láttunk vízilovakat is, de csak messziről. Ők boldogok az esős időben.

Mire a park közepén kialakított campingbe érünk, eláll az eső végre. A tábor állati hangulatos: félkör alakban fellőve a sátrak, körbeveszik a tábortüzet, ami körül székek vannak kipakolva és egy sátor alatt készül a vacsi. Két mellékhelyiség is ki van "építve": gödör, amire hordozható angol WC van állítva és sátorponyvával van körbekerítve. Kint kis kézmosóval (szintén sátorponyva) és olajmécses!

Vacsi után, míg a tűznél szárogatjuk a vizes cuccainkat a túravezetőnk hasznos tanácsokkal lát el minket: mindig világítsunk körbe magunk körül a földön a bogarak, kígyók, skorpiók miatt. Ha éjjel ki kell mennünk a sátorból, először körbevilágít, ha minden tiszta, kimászhatunk, és felállva is 360 fokban körbevilágítani. Ha állat van a közelben, a szemük látszani fog a fényben, a színéből pedig megállapítható, hogy milyen lénnyel van dolgunk: piros, narancs, sárga szempár --> macskaféle. Teendő: nem pánikol, nem sikít, nem fordít hátat és rohan (akkor tuti levadász téged), hanem a nagycicával szemezve szééép, lassaaan behátrál a sátorba és kussol. Vezetőnk a következő frázist használta: just lying and dying from inside! Az egyéb színű szempárok (zöldesek) többnyire vegetáriánus állatok. Egyébként a mozgásukból is lehet következtetni: a patás vegák meredten bámulnak rád, míg a cicusok igyekeznek elbújni a fény elől.

Este a tűz körül ücsörögve (csak egy páran mertünk fennmaradni) azért picit bepárazunk az oroszlánmorgások hallatán. Úgyhogy csoportosan elmásztunk WC-re, és 10 körül már aludtunk. Nem volt nehéz elaludni (hiába az oroszlánhangok), hisz már négy napja 4-kor keltünk.

2014. január 03. - Zimbabwe

Végigaludtuk az éjszakát, és mivel egészen 5:30-ig alhattunk teljesen kipihenten, frissen, fitten és üdén ébredünk. Nem volt éjjel semmi incidens, viszont sokkolunk picit, mikor meghalljuk (később látjuk is), hogy a tábor mellett, kb. 2 méterre oroszlánnyomok vannak a földön.

Reggeli szafarink megint esős, de nagyon megéri szétázni, mivel oroszlánokkal találkozunk. Gubbasztanak az út szélén, a szakadó esőben, kisebb falka legalább 4 kölyökkel. Hímoroszlánt sajna még mindig nem láttunk. Állítólag nagyon szégyenlősek.

Délután újabb határátkelés Zimbabwe-be. Eddig ez a legborzasztóbb, két és fél órát állunk a 30 fok és 80%-os párában, mire mind megkapjuk a vízumot. Legalább adnak egy matricát az útlevélbe végre.

Az út Victoria Falls-ig kb. egy óra. Végig tele az út majmokkal, és végre látok táblát: piros háromszögben elefánt!

A vízesés párája már messziről látszik. Pezsgő kis turistavárosba érkezünk, gyorsan lefoglaljuk a különböző progikat, aztán becsekkolunk megint betonba lőtt, ágyas, villanyos sátrunkba. Ez elég szutyok, az ágynemű büdös és nyirkos, úgyhogy azért hálózsákban alszunk és a sátor sajna elég lehasznált. Úgyhogy tekintve mennyi eső esik itt, eléggé valószínűsíthető, hogy beázunk majd.

JA: impala steak-et ettem vacsorára! Varacskos malac és krokodil is volt, de nem lőttem mellé az impalával! Nagyon finom.

2014. január 04. - Victoria Falls

Meglátogatjuk a vízesést. Sajnos nehéz leírni. Fenomenális!

Egy kb. 2km-es sétaút, hogy bejárd a parkot. Szárazon mész be, de vizesen jössz ki. Végig gyönyörű rálátás nyílik a vízesésekre, egy kiépített út visz körbe, ahonnan ki lehet sétálni különböző pontokon kilátókhoz. Nagyon fura, hogy a "körúton" nem esik, baromi párás, de ennyi, viszont ahogy közeledsz egy-egy kilátóhoz, egyre jobban esik. A kilátóban már szakad az eső és látszik, ahogy érkeznek a "kis csapadéklöketek". Sőt, kisétálsz a "szárazságba" és szabad szemmel látható, hogy két méterrel odébb szakad az eső. Óriási élmény egyébként. Elképesztő víztömeg zúdul lefelé, nagyon hangos és lenyűgöző. Ja, es rengeteg a szitakötő, csak úgy rajzanak.

Este megismerkedünk az új csoporttal, ugyanis innentől Johannesburgig egy új bagázzsal utazunk. A busz sokkal-sokkal jobb, szóval ez már pozitív. A túravezető is szimpi, első ránézésre az emberek is. Itt is főleg ausztrálok vannak. Meglátjuk!

2014. január 05. - Victoria Falls

Reggel kenutúrára indulunk a Zambézire. Az út felfelé a folyón egy nemzeti parkon keresztül vezet, látunk megint csomó vegetáriánust, ilyen szempontból most semmi extra, a lényeg a kenuzás. Kapunk egy laza reggelit, majd rövid eligazítás után vízre bocsátjuk a csónakokat és elkezdünk csorogni. Irtó nyugis az egész, a táj gyönyörű, a víz pedig tele vízilovakkal és krokodilokkal. Mivel nagyon erős a szél egy-két helyen már raftingnak minősül a dolog, úgyhogy azért nem unom teljesen halálra magam. Egy jó két órát csorgunk, egy szakaszon nagy, nyílt víz van, alig sodrással. Itt leállunk sörözni. Azért menőnek érzem, hogy Zambézi sört iszunk a Zambézi folyón, a Zambia és Zimbabwe közti természetes határon. Gyakorlatilag nem vagyunk egyik országban sem. Nyugis program, de jól esik.

Délután jön az, amit a legjobban vártam: séta az oroszlánokkal! Két 15 hónapos cicust kapunk egy 10 fős csoporttal. Először fekvős simogatós volt, a guide-ok lövik a képeket ezerrel, utána tényleges séta. Nem hangzik soknak, de irtó izgalmas.

Nagyon-nagyon fáradtak vagyunk már, de még 11 nap. Holnap indulunk vissza Botswanába az új csoporttal.