JAMAIKA - ¿Hola, doscientos? ¡Sì!

2014. szeptember 4. Kingston - Punta Cana

Búcsúzkodás után taxival csapatunk a reptérre, Toni haverunk fuvaroz ki minket (annak a nőnek a férje, aki "megmentett" minket Downtownban), tőle is usa dolláros-könnyes búcsút veszünk (végül is két napig idegenvezetett minket), majd irány a csekkolás.

Panamán keresztül jutunk el Punta Canaba, ismét a nádtetős, minden irányból nyitott reptérre érkezünk. Ezzel gyakorlatilag el is telik a nap, a legemlékezetesebb, hogy Panamában végre találunk mandulás M&Ms-et. Már csak ez hiányzott a hosszú évek alatt kipróbált gyűjteményünkből.

Dominikán botrányos a levegő páratartalma, izzadunk pikk-pakk... Fogunk egy rózsaszín (!) inges taxist, és mire már végre átálltunk volna az egyébként számunkra elképesztően életveszélyes balos közlekedésre, meglepetten tapasztaljuk, hogy itt végre újra a jobb oldalon gurulunk. Ami meg kellemes meglepetés, hogy autópálya van előttünk, sőt kivilágított, SŐT kátyúmentes! Azért sofőrünk vérbeli taxis, gondolkodás nélkül csapat át a 4 sávos kereszteződésen, a piros lámpa igazából csak minket zavar...

Hostelünk egy orosz pár lakásában van kialakítva, kellemes, családias, teraszos, pálmabokrokkal szegélyezett kertes, medencés. A pár nagyon aranyos, kellemes orosz akcentussal törik az angolt.

2014. szeptember 5. Punta Cana

Punta Cana turistaparadicsomnak minősíthető. 25km-es tengerpart az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál, végig egymás mellett az all inclusive szállodák. Nincs igazan szezon, szóval többnyire üres a part, a homok vakítóan fehér és selymes, mindenfelé pálmafák, minden méretben, viszont a víz rengeteg susnyát hord a partra (valami tengeri hínár, hivatalos nevével nem vagyok tisztában), szóval a víz eléggé hordalékos. Megvizsgáljuk alaposabban azért, de az élővilág meg sem közelíti a jamaicai partoknál létezőt, úgyhogy inkább a parton unatkozást választjuk. Szundi a szűrt nap alatt, sétálgatás, turista programok figyelgetése, mert abból viszont rengeteg van: parasailing, party-kalóz hajó, motorcsónakozás, ésatöbbi.

Nekem személy szerint az egész hangulata kevésbe tetszik, mint Negrilben. Itt végig a hotelek osztoznak a parton, alig akad rész, ahova karszalag nélkül lerakhatod a segged, a víz nem szép a hordalékok miatt (hiába hordják el talicskaszámra a partra sodródott hínártömegeket – na, ha valami, akkor EZ sziszifuszi munka). Negril lazább volt a kopott kis bárokkal és a közvetlen helybeliekkel. Na jó, nem panaszkodom.

2014. szeptember 6. Punta Cana - Santo Domingo

Reggel még teszünk egy kört a parton, gyűjtünk még némi barnaságot magunkra, aztán útra kelünk Santo Domingoba, a fővárosba, a Karib-térség legnagyobb és legrégebbi városába.

Mára már átszoktunk a reggae és kókuszszagról meg a pathois-ról (jamaicai angol) a merengue-re, a szivarra és a spanyolra. Egészen más a hangulat erre. Az ország is előrébb tart Jamaicánál, ott minden szét volt esve (házak, utak, autók), nyilván, hisz az emberek is... Itt viszont jóval rendezettebb minden.

Busszal indulunk útnak. Itt a helyi járatokat le kell inteni, és arra megy kb., amerre kéred. Egy sofőr és egy segéd jár a buszokhoz, a sofőr vezet (nyilván) a segéd pedig a nyitott ajtóban állva utazik és gyűjti a potenciális utasokat (és a pénzt). 30 pesoért (nem egészen 1 amcsi dolcsi) visznek az expressz buszig, ami a fővárosba visz. Ez egy hiper busz, wifivel, filmmel és légkondival. A légkondinak különösebben nem örülünk, ugyanis kb. 12 fokon fut. Most is épp kabátban (kapucni a fejemen) és repülőről lopott pokrócba bugyolálva ülök és már elfagytak az ujjaim, ahogy pötyögöm ezt az írást. Igyekszem túlélni ezt a 3 és fél órát, hogy aztán kiszállva újra megcsapjon a 40 fok plusz pára.

2014. szeptember 7. - Santo Domingo

Egy jó bundás kenyér után – kanadai srácnál couch surfolünk, gondoltuk készítünk valami speckó magyar reggelit. Nos, a fellelhető alapanyagokból ezt tudtuk kihozni -, a brutál zivatar végét kivárva, útnak eredünk a Zona Colonial felé. A város legrégebbi negyede, Kolumbusz itt szállt partra, erről egy kis szobor is árulkodik.

Igazi latinos környék. Régi, de jól karbantartott, színes épületek, szűk utcákon, pici teraszokkal és kábelrengeteggel a fejünk fölött. Merengue szól mindenhonnan, mindenhol kóbor kutyusok, kis szuvenír boltok, alkudozás spanyolul – ez különösen jól megy (árus: 950 pesos, mi: 600, árus: ok). Hangulatos városnegyed, egész délután itt csoszogunk, míg le nem keveredünk a partra.

Amennyire szép lehetne, annyira csalódást keltő a partra vetett szemét mennyisége és szaga. Azért elsétálgatunk ott, találunk egy placcot, levetjük magunkat, majd mikor ingyen Presidente sört osztogatnak, már tudjuk, hogy jó döntés volt ide jönni (mintha terveztük volna). Egy helyi rendőrrel is „beszélgetésbe” elegyedünk, egyre jobb a spanyol nyelvtudásunk.

Holnapra még találnunk kell valami időtöltést, utolsó napunk. Nem hiszem, hogy nehéz lesz, elvégre egy 2 milliós városban tengődünk. Santo Domingo egyébként elég élhető városnak tűnik, fejlettségi szintje elég magas, főleg az utóbbi pár évben indult be a dolog és emellett elképesztően hangulatos is. Az utcán, a boltokból ordít a merengue, az emberek ismeretlenül is rádköszönnek (nyilván turista mivoltunk azért dob a dolgon), az egész kényelmes.

2014. szeptember 8. Santo Domingo

Valahogy ez a Karib-térség nem alkalmas arra, hogy terv szerint alakítsd a napodat. Ma megint tök máshol kötünk ki, mint ahova készültünk, de hát ettől szép ez az egész.

Elindulunk, hogy megvizsgáljuk az állatkertet. Látványosság nagyon nincs több az óvárosnál, a legközelebbi strand 40km-re van, és ez jónak tűnt. Már a taxiban (azért szuper itt a taxi, mert mindenhova 200 pesoért visznek, azaz doscientos --> ezt a számot nagyon megtanultuk) fura érzéseink támadnak, amikor kb. 20 perc alatt a helyi gettó leges legmélyére hatolunk. Érezzük, hogy meg kellett volna vennünk azt a machetét, amit annyira nézegettünk mindenfelé. A város képe folyamatosan változik negatív irányba és bebizonyosodik, hogy bizony gettó és gettó között is van különbség, itt is fokozatok vannak. Biztosan erre is van valami mértékegység, mondjuk ha a 10 az a szint, ahonnan tuti nem jössz ki élve (miután jól kiraboltak), szerintem, mi legalább 9 gettószintet ugrottunk meg. Szóval itt az állatkert. A gettó közepén! És bocs a gettózásért!

Utólag úgy érzem, szerencsénk volt, mivel a taxis nem tudott visszaadni. Egyikünk kiugrott, hogy majd a pénztárnál biztosan váltanak. Hát sehol senki, az állatkert láthatóan zárva volt, így mivel nem tudtunk fizetni, taxisunk türelmesen, ám láthatóan feszengve és állandóan a közvetlen környezetet radarozva várt. Úgyhogy hirtelen villanás, mennyei villanykörte: menjünk át a botanikus kertbe. Így szépen, lassan, biztosan kijutunk a gettóból. Az már csak utólag állt össze, hogy ha esetleg nyitva is van az állatkert, és mi halált megvető bátorsággal bemegyünk, még mindig maradt volna a probléma, hogy utána, hol szerzünk taxit. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy egyébként public taxival akartunk menni, ami rozoga kisbusz, és csak bizonyos utakon jár, számozás és minden nélkül. Biztosan jól sült volna el, ha eltévedünk azon a környéken...

A botanikus kertben nem csalódunk, nagyon szép, hatalmas és rengeteg, európai embernek különleges és érdekes növényt találunk. Nem beszélve a sok-sok gyíkról, teknősről és madárkáról, akik szabadon járnak-kelnek a kertben. Szépséghiba: orbitális mennyiségű szúnyog, átlag 17cs/p-vel támadtak (újabb mértékegység: cs/p = csípés/perc).

Innen még visszacsapatjuk az óvárosba, ahol elverjük szuvenírekre a maradék pénzünket. Zárásként, mikor már csak összesen 22 pesonk maradt (kb. 150 forint se), padon ücsörögve gondolkodunk, hogy mit tudnánk ebből még kihozni. Felnézünk, és velünk szemben, szinte fényárban úszik a casino ajtaja. Jött az ötlet: sokszorozzuk meg félkarú rablón. És bemegyünk, nagyzolva lecsapjuk a váltóban a 22 pesot, amiért négy egész játékérmet kapunk, ami nettó 37 mp alatt fogyott el. A váltós srác annyira megsajnálhatott minket (alig röhögtünk), hogy adott még nekünk 4 érmet. Csak úgy, poénból! Jól megköpködtük (az érmeket, nem a srácot), de úgy látszik nekünk nem itt és nem ma kellett, hogy beüssön főnyeremény.